Drimál Istvánnal készült cikk a Népszavában
Cikk a Népszavából
Azok a fiatalok, akik hozzánk kerülnek, „éles” munkákat is kapnak, eljárnak velünk tárgyalásokra. Ha valamit elrontunk, akkor együtt sírunk és siker esetén együtt nevetünk – mondta Drimál István, az Easy Learning Hungary Készségfejlesztő Kft. ügyvezető igazgatója.
A cégnél félévente 1-2 fiatalt fogadnak, és a tanulás kölcsönös, mert bizonyos területen, például pályázatok írásában, a fiatalok sok újat tudnak hozni a cégnek.
– Mennyire elégedettek azokkal a fiatalokkal, akik a műszaki főiskoláról, illetve a Keleti Károly Gazdasági Karról érkeztek?
– Semmilyen negatív tapasztalatunk nem volt. Az utóbbi öt évben, minden félévben 1-2 fiatalt fogadtunk, tavaly szeptember óta is két hallgató tölti nálunk a gyakorlatot, sőt egyikük már júniustól, vagy májustól nálunk van. Elégedettek vagyunk, de azért hozzá kell tenni, hogy válogatunk, tehát több ember kiküldését kérjük a főiskolától, illetve a tanszéktől, majd az érkező nagyjából 7-8 ember közül, a meghallgatásuk után választunk ki egyet vagy kettőt.
– Akik idekerülnek, azok kitöltik a gyakorlati idejüket, illetve előfordul, hogy a cégnél maradnak?
– Igen, a gyakorlati időt kitöltik, és most is van olyan munkatársunk, aki jól bevált és a gyakorlati időn túl is maradt. Hozzá kell tennem, hogy esetünkben, egy viszonylag kis tanácsadó cégről van szó, tehát túl nagy sebességgel nem tudunk bővülni, az 1-2 ember felvétele is jelentősnek mondható számunkra. És nagyon fontosak nekünk, mert olyat tudnak, amit mi nem.
– Mire gondol?
– Például pályázatírásra. Ez a világ a pályázatok világa, és ők sokkal járatosabbak ezekben az ügyekben mint mi.
– A tanulás tehát ezek szerint kölcsönös?
– Ebben a tekintetben igen. Ők „megtanulják” a céget, megtanulják azt, hogy mit lehet pályázatban elküldeni, mi pedig használjuk az ilyen irányú tudásukat. Ezek nagyon jó tapasztalatok, a pályázatíró részlegünk ezekből a fiatalokból áll össze. A sikeres pályázatok következménye pedig az, hogy újabb és újabb munkák keletkeznek, tavaly például 16 pályázatot indítottunk és 14-et megnyertünk. A pályázatot befogadóktól például küldtek gratuláló levelet az egyik fiatal kollégának, aki két pályázatot készített, és mindkettőt megnyerte. Ez jó arány, ha azt nézzük, hogy összesen tíz pályázatot küldtek be, és abból 7 nyert. Ezeknek a nyert pályázatoknak a nyomán sok munkánk lesz, és ebből következik az, hogy valószínűleg újabb embereket tudunk majd felvenni. Ráadásul azok, akik idejönnek, nyilván nem lesznek pályázatírók egész életükben, ez egy tanulási időszak, mi is annak gondoljuk és ők is.
– A főiskoláról hozott tudást mennyire tudják használni, mennyire lehet őket „bevetni”?
– Az alap nem rossz, de bizonyos területen kétség kívül sok energiát igényelnek. Az nem meglepő, hogy nincsen munkahelyi, szervezeti tapasztalatuk, és a mindenhol létező munkahelyi „játszmákat” sem tudják olyan jól kezelni, mint a rutinosabb, régebbi kollégák. Viszont például a nyelvtudást nem mindig tudják jól hasznosítani. Azok a fiatalok, akik hozzánk kerülnek, „éles” munkákat is kapnak, eljárnak velünk tárgyalásokra, és adott esetben tudunk velük megbízási szerződéseket is kötni. Ha valamit elrontunk, akkor együtt sírunk, és siker esetén együtt nevetünk, tehát elég felelősségteljes az együttműködés. Nekünk azért jó, mert mi is tanulhatunk és fejlődhetünk, ők pedig akár el is tudnak helyezkedni, tapasztalatot szereznek és a szakdolgozat írásakor is fel tudják használni az ismereteiket. A többség szeret itt lenni, de meg kell tanulniuk, milyen egy munkahely.
– Hány diák érkezett a Keleti karról?
– A többség onnan jött, egy-két kivétellel. Az elmúlt években 10-12 ember biztosan járt nálunk. Egyébként a gyakornokok alkalmazása mindenkinek jó, erre biztatom azokat a munkaadókat, akikkel találkozom. Az egyetemeknek viszont nagyobb gondot kellene fordítaniuk olyan cégek keresésére, amelyek fogadják a hallgatókat. Ebben a kamara is tud segíteni. Ez sok tekintetben javítana azon a megítélésen, amely most sok munkaadóban, és az emberek többségében van a pályakezdő, friss diplomásokkal kapcsolatban.