“Minden kettős, két pólusú,

mindennek meg van ellentétében a párja

egyforma és különböző ugyanaz

az ellentétek a természetben azonosak,

csak mértékükben különböznek

a végletek találkoznak

az igazságok, csak féligazságok,

s az ellentmondások összhangba hozhatók”

(Kybalion)

 
Először…

 
Az emberi gondolkodás, a cselekvés sok esetben a polaritásnak csak az egyik oldalát tudja figyelembe venni. Amikor a valóság megismerésére törekszik sokszor csak fél igazságokat mond ki, zavarja a kettősség, az ellentéteket, a másik pólust háttérbe szorítja, mintegy kizárja azt, nem tekinti természetesnek jelenlétét. Pedig sok esetben akaratlanul is, a feltett kérdésekre úgy válaszolunk, hogy az ellentéteket fogalmazzuk meg.

 
Ha azt kérdezik tőlünk, milyenek vagyunk, többnyire azt kezdjük sorolni, hogy milyenek nem vagyunk. Egyszerű kérdésekre, bonyolult válaszokat adunk, míg bonyolult kérdésekre egyszerűen felelünk Ha azt kérdezzük valakitől, hogyan viselkedsz általában, konkrét helyzetek mentén írja le viselkedését, ha azt kérdezzük, hogyan viselkedsz egy konkrét helyzetben, a válasz az lesz, hogy így vagy úgy szoktam. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy mit csinálsz egy adott helyzetben, viselkedésének az indítékait fogja sorolni, ha viszont a kérdés az indítékokra vonatkozik, a válasz konkrét tulajdonságok, vagy jellemzők felsorolása lesz. Mindez azért történik így, mert nehezen tűrjük a kettősséget, szinte kényszert érzünk arra, hogy egyértelműek legyünk, döntsünk mielőtt megvizsgálnánk a dolgok másik oldalát, aztán utána elbizonytalanodunk, hogy mégis nem másként kellett volna-e cselekednünk. Ennek feszültségét úgy hárítjuk el, hogy meggyőzzük magunkat arról, hogy nem volt más alternatíva, a jelenségek másik pólusát kiszorítjuk a tudatunkból, semmisnek tekintjük, mintha nem is létezne. Minél erőszakosabban szorítunk ki valamit a tudatunkból, az annál makacsabbul igyekszik visszatérni, közben energiája megnő, és a legváratlanabb pillanatokban keményen visszaüt. Ha túl hangsúlyozzuk saját racionalitásunkat, érzelmeink fognak megtréfálni, ha túl nagy teret engedünk érzelmeinknek, racionalitásunk fog működni éppen a legalkalmatlanabb pillanatban. Ha örökösen csak jóra gondolunk, szükségszerűen bekövetkezik a rossz, ha csak saját erényeinket hangsúlyozzuk és ezek mentén cselekszünk, elmosódnak gyengeségeink, de szükségszerűen pontosan akkor hibázunk amikor az a legrosszabbkor jön.

 
Másodszor…

 
Ezek a dilemmák, kettősségek nem csak a személyiségen belül, tehát intrapszichésen vannak jelen, hanem éppen úgy megnyilvánulnak kapcsolatainkban, tehát interperszonális síkon is. Az emberek közötti viszony nagyon bonyolult, és sokrétű, nehéz benne eligazodni olyan szempontból is, hogy mi minek az ellentéte, az illető most ellenkezik velünk vagy éppen egyetért. Hajlamosak vagyunk azt hinni, ha valaki egy kapcsolatban saját autonómiáját próbálja érvényre juttatni, akkor szükségszerűen hiányzik belőle a másikra való odafigyelés képessége. Pedig az egyik nem zárja ki a másikat.

 
Harmadszor…

 
Ha olyan jelenséggel találkozunk, amit eddig még nem tapasztaltunk, vagy nem figyeltünk rá kellőképpen, az a késztetésünk támad, hogy meg kellene nézni a dolgot közelebbről is. Újra döntenünk kell elméleti vagy gyakorlati síkon közelítsünk a problémához. Ha gyakorlati emberek vagyunk természetesen gyakorlati úton közelítünk, akkor viszont könnyen szemrehányást fogunk kapni azért, hogy előbb cselekszünk, mint gondolkodunk, ha elméleti módon közelítjük a dolgot, az a vád érhet bennünket, hogy csak “ filozofálunk “, ahelyett hogy cselekednénk.

 
Nem könnyű tehát eltalálni a helyes arányt, egyrészt saját gátjaink másrészt mások elvárásai és reakciói miatt.

 
Ennyi talán túl elméletinek tűnő fejtegetés után, a következőkben egy nagyon is gyakorlati munkáról, vagy annak főbb állomásairól szeretnék beszámolni, előrebocsátva azt, hogy korántsem a teljesség igényével.

 
Cégünk az Easy Learning Hungary, a mindennapi konkrét gyakorlati munkája mellett, folyamatosan szem előtt tartja, és feladatának tekinti a kutatást, a fejlesztést is, amelynek célja, hogy az eddigi tapasztalatainkat feldolgozzuk, színesítsük, csiszoljuk a bevált tréningezési gyakorlatunkat, másfelől folyamatosan új elemeket építsünk be munkánkba, eddig még nem alkalmazott eljárásokkal bővítsük profilunkat, adaptáljunk, hozzáillesszünk ötleteket és ebből kidolgozott gyakorlatokat a know-how- hoz.

 
Számunkra az itt bemutatásra kerülő kutatás nagyon is sok gyakorlati haszonnal bír, ha régi elemekre épül is, megközelítésében újszerű és a tréningezés nagyon összetett folyamatának egy mozaikját jelenti, illetve az önismeret, a készségfejlesztés egyik jól használható eszközét adta kezünkbe. Magunk között mi magatartásrácsnak neveztük el, amelynek segítségével az emberi kapcsolatok egy apró vetülete jól vizsgálható, a tréning résztvevők számára értékes visszajelzést jelenthet. A kutatás az Easy Labor keretei között folyt, amely az ELH egyik intézménye, és az ELH egész teamje részt vett benne.

 
A vizsgált jelenség az emberi magatartás két összetevőjét jelenti, az egyik az önérvényesítés, a dominanciára való törekvés, a másik dimenzió az alkalmazkodás, mások szempontjainak figyelembevétele, az alárendelődés. Ebben a témában számtalan hazai és nemzetközi kutatás és ismeretanyag áll rendelkezésre, de konkrétan a tréningezésben való alkalmazására kevés adat van. Másfelől az emberek többsége hajlamos a két dimenziót egymás ellenpólusának tekinteni, főleg a pszichológiában, a személyiség lélektanban kevéssé járatos emberek teszik ezt, mondván, ha egyikféle módon viselkedem az automatikusan kizárja annak a lehetőségét, hogy mozgósítsam másik fajta készségeimet. Pedig a kétfajta készség egymással párhuzamosan, egy időben is jelen lehet, a két dolog egymásnak nem ellenpólusa.

 
Ez a tény számunkra több fontos kérdést vetett föl, amelyekből néhányat az alábbiakban felsorolok, és amelynek megválaszolását a kutatás eredményeitől reméltük.

 
1. Az információ hogyan tehető a tréning résztvevők számára saját élménnyé, túl azon, hogy az adott tréningen a tréneri prezentációban helyet kap, természetesen ha olyan tréningről van szó ahol ez a modul szerepel.

2. Milyen konkrét tréningelem alakítható ki belőle

3. Hogyan jelezhető vissza a résztvevők számára hitelesen, hogy Őket melyik magatartásforma jellemzi inkább.

4. Mennyire konzisztens, személyiségfüggő attitűdről van szó, illetve mennyire a szituációtól függő viselkedési jegy.

5. Milyen tréninggyakorlat konstruálható belőle, amely hozzájárul a résztvevők önismeretének, készségeinek fejlesztéséhez.

6. Hogyan illeszthető az eddigi tréningmoduljainkhoz, és tematikánkhoz

7. Lehetőleg könnyen alkalmazható, egyszerű eszközként működjön

 
A vizsgálat első lépéseként a team egy sor koncepcionális, és gyakorlati egyeztetést végzett, amelynek eredményeként kialakult a vizsgálat menete és módszerei.

 
Az első kérdések egyike az volt, hogyan is mérjük meg, vagy ragadjuk meg a szóban forgó attitűdöket. Összeállítottunk egy tulajdonság listát amelynek segítségével a megkérdezettek majd jellemezni fogják saját viselkedésüket. A lista 18 tulajdonságot tartalmazott, amelyből kilenc az egyik dimenziót méri, és kilenc a másik dimenzióról ad felvilágosítást. A 18 tulajdonságot nem magunk találtuk ki önkényesen, hanem egy validált, nemzetközi kutatásokból ismert tesztből emeltük át. Fontosnak gondoltuk, hogy valamennyi tulajdonság pozitív, és választható legyen ( Az eredeti tesztben az egyik választása kizárja a másik választását).

 
A 18 tulajdonság a következő volt:

– Dinamikus Energikus Magabiztos
– Barátságos Diplomatikus Készséges
– Ambiciózus Eltökélt Határozott
– Rugalmas Szívélyes Megnyerő
– Kitartó Szilárd Aktív
– Előzékeny Együttműködő Kedves

 
Az instrukció nagyon egyszerű volt, az itt látható tulajdonságok közül jelölje meg mindazokat amelyeket saját magára nézve érvényesnek tart.

 
Ahhoz, hogy a majdani vizsgált személyek gond nélkül választhassanak, operacionalizáltuk az egyes jellemzőket. A team hosszas egyeztetés után valamennyi tulajdonság mellé írt egy néhány soros magyarázatot, annak érdekében, hogy valamennyi megkérdezett hasonló, vagy azonos dolgokat értsen az adott fogalom alatt.

 
Megbeszéltük, hogy a mintavétel random módon történik, tehát az elkövetkezendő tréningek résztvevőinek a segítségét fogjuk kérni, ahhoz, hogy kb. egy 300 fős vizsgálati anyag összegyűljön. Ezt első körnek gondoltuk, és arról beszéltünk, hogy az első tapasztalatok és eredmények ismerete és feldolgozása után, a szükséges módosításokat megtesszük, és így folytatjuk majd a felmérést. A kutatás jelenleg ebben a fázisban tart, de így is levonható már néhány lényeges következtetés.

 
Még mindig az előkészítő fázisban, azt is eldöntöttük, hogy semmilyen azonosító adatot nem kérünk a résztvevőktől, kivételt képez az a három adat amely a feldolgozás szempontrendszerében is szerepel, és amelyek a következők:

 
Életkor, Férfi vagy Nő az illető, Vezető vagy nem Vezető

 
Ez utóbbi azért is fontos, mert tréningjeink egy része vezetői tréning.

 
Közös megbeszéléseink eredményeként az is megfogalmazódott, hogy a vizsgálat nem része a tréningeknek, bár az adatgyűjtés itt folyik, de attól független és a résztvevőket minden esetben tájékoztatjuk arról, hogy saját kutatásunkhoz kérjük a segítségüket, de a visszajelzés nem itt és most fog megtörténni. Másfelől az is kimondódott, ha valaki tréner kolléga be tudja építeni a dolgot saját aktuális tréningjébe ezt megteheti, de a hangsúlyt nem helyezheti erre.

 
Az itt leírtaknál még több kérdésben is konzultált a team, amelyeket most nem részletezünk, de tálán így is érzékelhető, hogy aktív alkotó munka folyt az Easy Laborokon.

 
Ezután elkezdődött az anyaggyűjtés, összesen 344 személyt kérdeztünk meg illetve kértünk meg, hogy a 18 tulajdonságból álló listát nézze át és válassza ki azokat a tulajdonságokat, amelyeket érvényesnek tart önmagára nézve. Az általunk vizsgált populációban 139 személy volt aki vezetőként dolgozott, ebből 83 nő és 56 férfi. Az un. nem vezetők száma 205 volt, amelyből 132 nő és 73 férfi vett részt különböző tréningjeinken.

 
Ezt követte a minta statisztikai feldolgozása.

 
Eredmények:

 
1. Az első kérdés az volt, hogy az általunk vizsgált populáció mennyire közelíti a normális eloszlást, a vizsgált két dimenzió tekintetében.( A továbbiakban a két dimenziót az egyszerűség kedvéért úgy nevezzük, hogy feladatorientáltság, ill. partnerorientáltság.)

 
Itt azt az eredményt találtuk, hogy a vizsgálati minta nem követi a normál eloszlást, ami önmagában nem jelent problémát, esetleg felveti a más típusú mintavétel lehetőségét, inkább az fontos, hogy a további statisztikai feldolgozásban olyan eljárásokat kell alkalmaznunk, amelyeknek nem kritériuma az, hogy a minta normál eloszlást kövessen.

 
2. A másik fontos kérdés az volt, hogy a két dimenzió a feladatorientáltság és a partnerorientáltság független-e egymástól. Az elvégzett függetlenségvizsgálat azt mutatta, hogy a két fajta viselkedés egymástól független, tehát ugyanazt a személyt egy időben jellemezheti mind a kétfajta attitűd, az egyik a másikat nem zárja ki, ugyanakkor az egyik attitűd változása nem vonja maga után szükségszerűen a másik változását.

 
Ez a tény azért nagyon fontos, mert vizsgálatuk egy időben egyszerűen megoldható, másfelől a két fajta készség fejlesztése egymástól elkülönítve is végrehajtható egy tréning keretein belül.

 
3. Ezután került sor a különböző szempontok összehasonlító vizsgálatára, amelynek eredményei a következők:

 
a.) Az életkor nem játszik szerepet abban, hogy valaki feladat- vagy partner-orientált, az egyes korcsoportok között ha van is különbség ez nem szignifikáns, tehát a két fajta készség együttes előfordulása, vagy valamelyik dominanciája, éppen úgy jellemezhet valakit függetlenül attól, hogy fiatalabb vagy idősebb.

 
b.) Amikor összehasonlítottuk a vezetőket és a nem vezetőket a két készség szempontjából, azt találtuk, hogy feladatorientáltságban nincs közöttük lényeges különbség, viszont partnerorientáltság tekintetében szignifikáns különbség mutatkozott a nem vezetők javára. Ez azt jelenti, hogy az általunk vizsgált populációban a vezetőkben kisebb a partnerre való odafigyelés, az empátia készsége.

 
c.) Ha a két fajta készséget abból a szempontból vetjük össze, hogy nő vagy férfi az illető akkor a férfiakat erősebb feladatorientáltság jellemzi, bár az eredmény nem szignifikáns, de a tendencia erőteljes. Partnerorientáltság tekintetében viszont erős szignifikáns különbség mutatkozott a nők javára. A nők tehát sokkal megértőbbek, jobban képesek a másik szempontjainak figyelembevételére, két ember kapcsolatában önérvényesítésre való törekvésük kevésbé fontos.

 
d.) Ha a vizsgált mintában külön kiemeljük a vezetők csoportját, akkor azt találjuk, hogy a férfi vezetők szignifikánsan feladat-orientáltabbak mint a nők. Partnerorientáltság tekintetében nincs közöttük lényeges eltérés. Tehát a férfi vezetők törekszenek az önérvényesítésre, feladatcentrikusabbak, és mintha a női vezetőknek ez a szerep nehézséget okozna, illetve mintha nem találnák ennek szociálpozitív módját.

 
e.) Külön nézve a nem vezetők csoportját, itt a feladatorientáltságban nincs lényeges különbség a két nem között, viszont a partnerorientáció tekintetében a nők szignifikánsan odafordulóbbak, jobban rá tudnak hangolódni partnerükre, mint a férfiak.

 
Zárójeles megjegyzésként megkockáztatom azt a következtetést, hogy a két fajta attitűd függ attól, hogy milyen nemű valaki, ugyanis a hagyományos szerepekből való kilépés mintha zavart okozna mind a két nem esetében. Konkrétan arra gondolok, ha pl. egy nő enged annak a divatos elvárásnak, hogy “valósítsd meg önmagad” és ebben férfias mintát követ, azt az árat fizeti, hogy az új szerepében nem tud elég hatékony lenni, viszont már a régi szerep sem fog tökéletesen működni. Ez ugyanígy érvényes arra a férfira aki nem képes vállalni az önérvényesítést a racionálisabb feladatcentrikusabb magatartást, igazán a másikra való odafigyelés, a másik szempontjainak előtérbe helyezése sem lesz sikeres.

 
4. Az általunk szerkesztett egyszerű vizsgáló eljárásban mind a két fajta magatartás, a két dimenzió 0 és 9 közötti értékeket vehetett fel a mi vizsgálatunkban az értékek átlagban 2 és 5 között voltak. Mindez azt jelenti miután a skálák validáltak és a felmérések azt igazolták, hogy jól lefedik a vizsgált attitűdöt, tréningjeinken mind a két fajta készséget fejleszteni kell függetlenül attól, hogy valaki vezető vagy nem vezető nő vagy férfi. Természetesen az, hogy az adott tréning résztvevők esetében melyik a fontosabb, azt a mindenkori megrendelő dönti el, illetve azt is, hogy az éppen adott tréningnek célja-e a két készség fejlesztése közül bármelyik is. Pl. egy vezető esetében fontos lehet, hogy az illető feladatcentrikus, problémaérzékeny legyen, ugyanakkor véleményünk szerint nem baj, ha kellően oda tud figyelni partnereire, beosztottjaira, tudja méltányolni a másik szempontjait. Vagy pl. egy ügyfélszolgálatban dolgozó munkatárs esetében nem elégséges az ha csak a másik szempontjait tartja szem előtt, kell hogy rendelkezzen, feladatorientáltsággal, problémamegoldó készséggel is.

 
Másik fontos következtetés számunkra, hogy az eljárás egyszerű, gyorsan elvégezhető, így még a tárgyalási szakaszban mielőtt a megrendelő megfogalmazná az esetleges tréning célját, a felmérés előzetesen elvégezhető a leendő résztvevők körében, ezáltal még jobban pontosítható a tréninggel szemben támasztott elvárás, még az igény analízis időszakában.

 
Harmadik következtetés az, hogy minél inkább rendelkezik valaki mind a két fajta készséggel, minél jobban egyensúlyban vannak, annál inkább képes az illető rugalmasan alkalmazkodni az aktuális szituációhoz, és minél inkább elbillen a két fajta készség egyensúlya, annál valószínűbb, hogy csak az Őt jellemző módon képes viselkedni akkor is, amikor ez nem föltétlenül hatékony. Pl. egy nagyon empátiás ügyfélszolgálatos akkor is ezen a módon próbál operálni, amikor intézkedésre, problémamegoldásra lenne szükség, vagy egy feladat-orientált, teljesítmény-centrikus vezető akkor is ezt a munkamódot választja, ha a szituáció inkább azt sugallja, hogy a másik szempontjait célszerű lenne figyelembe venni. Azokban az esetekben, amikor valaki mind a két készségben gyenge, föltétlenül fontos a fejlesztés, illetve átgondolandó, hogy az ilyen embernek szükséges-e olyan munkakörben dolgoznia, ahol emberekkel kell foglalkozni.

 
A vizsgálódás jelenlegi szakaszában nem tekintjük lezártnak, a munkát de így az első nyersebb feldolgozás alapján is nyilvánvaló, hogy a gyakorlatban jól és könnyen alkalmazható eljárást sikerült kialakítanunk, és az itt közölt eredmények, sok új ötletet adtak számunkra. Dolgozunk azon, hogy miként építsük be tréningjeinkbe ezt az elemet, miként fog történni ennek konkrét élményszintű visszajelzése. Van már több ötletünk arra, hogy milyen konkrét gyakorlatot konstruáljunk belőle, de azt is szem előtt tartjuk, hogy miként folytassuk az adatgyűjtést, milyen finomításokat szükséges elvégeznünk

Tennivalónk van tehát bőven, de szívesen csináljuk, mert ezzel is szeretnénk hozzájárulni a szakma színesítéséhez, gazdagításához és nem utolsósorban megrendelőink igényeinek minél testre szabottabb, és magasabb szintű kielégítéséhez.

Baky Károly