Easy Tréning – Easy Módon 4.

Készség vagy képesség?

Szerző: Joó Gyöngyi

ELH Kft. senior tréner / coach

Készség vagy képesség?

Szerző: Joó Gyöngyi

ELH Kft. senior tréner / coach

Gyakran még a szakképzett emberek is rossz meghatározást alkalmaznak olyan alapfogalmakra, mint például készség, szakképzettség és kompetencia.
Ily módon a kulcsfontosságú alapkompetenciákat leíró fogalmak, részben fedik is egymást.

1991-ben számos EU-tagországban végeztek EUROTECNET felmérést, ami azt mutatta ki, hogy ezekre a fogalmakra különböző kifejezéseket alkalmaznak, ezért általános konszenzus született mára.

Az alapkompetenciák, amelyek megléte kulcsfontosságú, magukban foglalják azokat a magatartásformákat, készségeket és tudást, amelyek egyik munkával kapcsolatos helyzetből a másikba átvihetők, és amelyek a munkahelyzetekben való boldogulás követelményének és előfeltételének tekinthetők.

Az alábbi felsorolás tartalmazza a különböző EU-tagállamokban használatos kifejezéseket (Európai Bizottság, 1994):

1. a készség jelentésköre a munkával kapcsolatos megközelítésre korlátozódik, amely egyaránt tartalmazza a tudás szerzett lehetőségeit és formáit egy adott munka, vagy feladat által megkövetelt képességeket;
2. a szakképzettség jelentésköre tágabb, magában foglalhatja egy állás elnyeréséhez szükséges felvételi követelményeket és a formális oktatás, vagy képzés hivatalos elismerését;
3. a kompetencia fogalma ennél átfogóbb, és magában foglalja a személy azon tényleges befogadó képességét, hogy alkalmazni tudja a szerzett képességeket és tudását szokásos, vagy változó foglalkozási körülmények között is.
A külföldi szakirodalomban jól megfigyelhető a kompetencia fokozott használata a szakképzettség helyett.

A készségek öröklött és tanult rutinokból és egyszerűbb ismeretekből szerveződő pszichikus rendszerek, amelyek a képességek, a kompetenciák komponenseiként aktiválódnak a személyiség működésében, viselkedésében. (Nagy József, 2000.)

A képességek nem mások, mint az adottságaink és a készségeink összessége, mely az életünk folyamán kialakult bennünk és kompetenciává válik.

Minden emberben négy meghatározó jelentőségű kompetencia fejlődött ki:

a) perszonális – hogy önmagam érdekeit tudjam érvényesíteni, magamat kifejezni
b) szociális – ami alapján a mindennapokban a kapcsolatainkban működünk,
c) kognitív – az a tudás, ami nélkül semmit nem tudunk valójában megcsinálni,
d) speciális kompetenciák – amivel az adott munkánkat végezzük.

A kompetenciák kialakulása – Mind ez hogyan is alakul ki bennünk?

Az ember néhány száz öröklött rutinnal születik (ilyenek például a reflexek, a felismerő rutinok, mint például a csecsemő mosolyfelismerő rutinja), és több tízezer tanult rutinnal rendelkezik, amelyek önálló komponensek, és amelyek készségeinek összetevői is lesznek a személy élete folyamán.

A rutinok egy másodpercnyi idő alatt működő, szándékosan nem kontrollálható pszichikus komponensek. Rutinokból és merev készségekből szerveződnek a ciklikus (például a kapálás, a számlálás készsége), továbbá a rugalmas készségek (amelyek referenciaképek alapján működnek, mint például valamely étel megfőzésének vagy az írásbeli osztásnak a készsége).

A komplex készségek (például a helyesírási készség) rutinok, egyszerűbb készségek és ismeretek sokaságának funkcionális rendszerei.
A sok ezer készség között azok a kritikus készségek, amelyeket elsajátítva valamely képesség, kompetencia vagy az egész személyiség fejlődésében, működésében meghatározó szerepet játszanak. (Nagy József, 2000.)

Működésbe lépnek az operátori rendszerek is: a motívumok, jártasságok, készségek, képességek, amelyek új pszichikus struktúrát alakítanak ki, illetve a már meglévőket továbbfejlesztik. Tehát, a legelemibb kognitív rutin kialakításakor is struktúraváltozást idézünk elő, és lelki szükségleteket elégítünk ki.

Készségeink optimális esetben dinamikusan fejlődnek, a nem használatos készségeink idővel csökkennek vagy visszafejlődnek. Pl: matematikai készségek: ha tanultunk integrálni és deriválni érettségiző korunkban még tudtuk, később, ha nem használtuk, akkor elveszítjük. A nyelvi készséggel ugyan ez a helyzet, a nem használatos nyelvtudásunk erősen megkophat vagy a jogosítvánnyal rendelkező személy, ha nem szerez kellő rutint az utakon, akkor a rutin visszafejlődik az autóvezetés tekintetében.

Minden ember érdeke és célja a testi-lelki egészség, a jó közérzet, a jólét, saját szervezetének és személyiségének stabilizálása, optimális működése, fejlődése. Ez a személy életmódján keresztül valósul meg, mégpedig a személyes kompetencia fejlettségi szintjétől függően.

A perszonális kompetencia készségei sajátosan öröklött és tanult kompetenciákból szerveződnek és határozzák meg viselkedésünket. A személyes kompetencia működése csak a kognitív kompetenciának köszönhetően lehetséges. Annak mennyiségi gyarapodása azonban még nem hoz fejlődést a személy számára. Az egyes komponensek előnyösen, mások hátrányosan befolyásolhatják a személyes életmódot attól függően, hogy az előnyös és hátrányos hatású komponensek milyen aránya alakul ki. Vagyis a tanulás feltétele így a pozitív komponensek arányának és a kreativitásnak a növekedése és a hátrányos komponensek arányának csökkenése során valósul meg.

Az emberek és a közösségek közötti viszonyok / kapcsolatok, a szociális viselkedésben megnyilvánuló szociális kölcsönhatások, melyeket

• az aktuális szociális helyzet,
• a szociális értékrend és
• a szociális képességek határoznak meg.

A szociális viselkedés a személy sajátos pszichikus rendszerének fejlettségétől függ. Ezt a rendszert szociális kompetenciának nevezzük. A szociális kompetencia öröklött és tanult komponensek (szociális motívumok, hajlamok, szokások, készségek, minták, ismeretek) készleteivel rendelkezik.
A szociális készségekkel foglalkozó, kiterjedt szakirodalomban jelenleg száznál is több készség található. Ezek a szociális kompetencia, a szociális viselkedés készségei. Feltehetően jóval több szociális készség is létezik még, amelyek elsajátítására szintén különös gondot kell fordítani egész életünk során.

A kompetenciafejlesztés középpontjában a kognitív kompetencia áll. A nevelés – oktatás – képzés keretén belül az oktatásnak irányt mutató szerepe van a pedagógiai folyamatban. A kognitív kompetencia a készség- és képességfejlesztést értékközvetítő folyamatba szervezi. A pedagógiai folyamatok közül főleg a felnőtt képzés során az indirekt módszerek mindig kedvezőbbek, mert ennek háromszoros a hatásrendszere a direkt módszerhez képest.

A kognitív kompetencia a személyes, szociális, valamint a speciális kompetenciákat szemléltető halmazok metszéspontjában található. Ez kifejezi azt, hogy a kognitív kompetencia nélkül ezek a kompetenciák nem működhetnek, illetve a kognitív kompetencia feladata ezeknek a kompetenciáknak a szolgálata.

Az általános kompetenciákból, a munkamegosztásból sok ezer kompetencia, hivatás, szakma, foglalkozás, tevékenységi kör önállósult. Például az autóvezetés, a főzés a személyes kompetencia része, míg a buszsofőr, a szakács, az IT-s szakemberek szakképzettsége speciális kompetencia.

Globális pedagógiai folyamatok esetén gyerekkorban az információ megtörik a lélek prizmáján, ebből alakul ki a képzelet , melyet nem lehet mechanikusan értelmezni. A képzelet szerepe a felnőttkor beköszöntével egyre inkább háttérbe szorul, és inkább a realitás nyer teret. Ennek a megismerésnek lesz az eredménye az öntudat, az én-tudat és az énkép. A serdülőkor végén jutunk el az önmagunkról alkotott kép önálló megfogalmazásáig. Önmagunkról alkotott képünk folyamatosan változik. Ahogy egyre több információ áll rendelkezésünkre, úgy változik folyamatosan az énképünk is. Minél nagyobb az ember identitása, annál nehezebb befolyásolni az önmagáról alkotott képét. A külső hatások és a belső igények, elvárások egymást kiegészítve egy eszményi énképet építenek ki. Ez az eszményi énkép a többiekkel létesített kapcsolat és a saját tapasztalat útján összeütközésbe kerül a valós énképpel, ami a személyiség fejlődésének egyik fő motiválója.

Önértékelő képességünk leggyakrabban érintett komponense az önbecsülés, mely azt mutatja meg, hogy mennyit érünk. Régen ennek kialakítása a család feladata volt. Mai világunkban a súlypont áttolódott az oktatási intézményekre. Az énkép a média és a baráti kör révén ma már jelentősen eltorzulhat, aminek következtében az önkontroll, mások tolerálása veszélybe kerülhet. Az önbizalom mutatja meg, hogy mire vagyunk képesek. Két lehetőség van: vagy minden új feladatot kihívásként él meg a személy és sikerorientálttá válik, vagy pedig újabb kudarclehetőségként, amit persze kerülni szeretne (így válik kudarckerülővé). A hozzáállásunk attól függ, hogy mennyire van bizalmunk önmagunkhoz. Mások értékelését vagy megítélését pedig nagyban befolyásolják előítéleteink. Valójában senki sem előítélet mentes, valamennyi mindig rejlik gondolataink mögött, kinek több, kinek kevesebb.