Védekezési mechanizmusok vagy elhárító mechanizmusok

Olyan tudattalan lelki működések, amelyek funkciójuk megakadályozni, az „én”-t személyesen érintő mozzanatok felismerését, amelyek fenyegetik az önértékelést vagy szorongáshoz, stresszhez vezethetnek.

Elhárító mechanizmusok fajtái („én-védő” mechanizmusok)

1. Tagadás: A tagadás a zavaró érzések, impulzusok, vágyak jelentéktelenítése, és aktív kiutasítása a tudatból. Ezután csak annyi nyoma marad, ha netán ezek létét valaki szóba hozza, azt igazságtalan vádként éli meg az egyén, és ez dühöt vált ki benne. A tagadás távolságot tart az egyén és élményei között, de nem old meg problémákat. Ide sorolható az elutasítás, a vádaskodás, támadás vagy elhárítás, melynek során a kellemetlen dolgokat nem észleljük, vagy másként észleljük.

2. Disszociáció: Helyettesítés. Egy érzés vagy érzelem másikra váltása, kicserélése (mással helyettesítése). Ennek lényege a kellemetlen, kínos érzések, gondolatok kellemesekkel való helyettesítése.

3. Projekció: Az egyén valamilyen negatív hatást, eseményt nem ismer el vagy fel, érzéseit másoknak tulajdonítja, másokra kivetíti, illetve azokat másokban véli meglátni, és ezzel próbálja enyhíteni.

4. Intellektualizáció: Absztrakt fogalmakban kezelés. Lényege, hogy a személy olyan módon próbál eltávolodni a kellemetlen gondolatoktól, érzésektől vagy az azokat okozó stressz-helyzetektől, hogy absztrakt-intellektuális formában kezelni tudja azt.

5. Fantáziatevékenység: Olyan élethelyzetek, szituációk elképzelése (barátság, meghittség, korlátlan siker, szépség, hatalom) melyek kellemes érzésekkel legtöbbször megelégedettség érzését keltik az egyénben.

6. Izoláció: Érzelmi elszigetelődés. Általában szigorú önellenőrzésből fakadó érzelmi távolságtartás, érzelmi elkülönülés, érzelemmentesség.

7. Hasítás: A személy környezete személyeit pozitív és negatív szempontok szerint két egymással ellentétes csoportra – pl: „jók”-ra és „rosszak”-ra – osztja. Ezután a pozitív csoportba tartozó személyekben általában megbízik, és ez a biztonság érzetét nyújtja számára, a negatív csoport felé tanúsított bizalmatlanság és óvatos magatartás pedig szintén a biztonságérzetet, így a komfortérzést szolgálja.

8. Passzív agresszió: A valójában nem akart, de elvállalt teendők, feladatok elvégzését az egyén hosszú ideig halogatja, majd nem végzi el. Legtöbbször konfliktuskerülő helyzetekben jelenik meg. Ilyen módon tud megnyilvánulni a fel nem vállalt konfliktus, illetve a rejtett agresszió.

9. ’Acting out’ vagy kiélés: Valamilyen nem tudatos szándék vagy konfliktus cselekvési kifejeződése, pl: motiválatlannak tűnő cselekedetek, hirtelen indulatkitörések, helyzethez nem illő düh, a düh feletti kontroll hiányával, erőszakos szexuális cselekedetek, családtagok ellen elkövetett bűncselekmények. Mivel a viselkedés kívül esik a tudati tükrözésen, a kívülálló megfigyelő számára úgy tűnik, hogy az acting outhoz nem társul bűntudat.

10. Devalválás: Leértékelés. Az egyén leértékeli a dolgot vagy másokat. Az egyén nagyobbnak és fontosabbnak tekinti (és éli meg) magát a többieknél. A gyenge önértékelése miatt tételei fel hatalmasságát, mindenhatóságát és értékeli le a többieket. A külső megfigyelő számára ez a viselkedés sokszor hiúságként, nagyképűségként, kiválasztottsági érzésként fogalmazódik meg.

11. Elfojtás: Az elfojtás lényege a személy számára félelmet vagy fájdalmat keltő memóriatartalmak kiutasítása a tudatból.
    
    
12. Introjekció vagy bevetítés: A külvilág valamely tárgyának vagy személynek az „én”-be való beépítése. Az egyén elképzelése és találgatása arról, hogy a közösség mit vár tőle, és mint vélekedik róla. Külső tulajdonságok, erények magunkra vonatkoztatása. Az egyén azonosul egy pozitív figurával, vagy annak tulajdonságaival. Ezenfelül bevetítés az is, ha az egyén saját tulajdonában lévő olyan dologgal, vagy dolgokkal azonosul, melyre büszke. Pl: ha valaki megdicséri egy munkája eredményét, és ez neki jól esik.

13. Racionalizáció: Önámítás vagy önáltatás. Ha a személy olyan helyzetbe kerül, amelyben objektív szempontból negatív következtetéseket is fontos lenne levonni önmagára nézve, ennek ellenére a valóságot eltorzítja. Nem arra törekszik, hogy önmagáról való hiedelmeit, vélekedéseit összhangba hozza a valósággal, hanem éppen ellenkezőleg, megfelelő szemüveget (vagy szemellenzőt) keres ahhoz, hogy a valóság tűnhessen fel oly módon, mint ami az eset előtti, azóta megingott énképével, elképzeléseivel összhangban van.

Pl. ha egy személy súlyos kritikát, elmarasztaló véleményt kap, a kritikában vagy véleményben foglaltak átgondolása helyett racionalizáció esetében inkább támadja azt. Ekkor az összes körülményt figyelembe véve igyekszik az állítás hitelességét, valóságát megkérdőjelezni. Más szóval: Ha az egyén valamely döntése nem ésszerű (racionális), nem a döntését, hanem a tényeket változtatja meg, ferdíti el oly módon, hogy a döntése immár ésszerűnek tűnjön.

14. Regresszió

Időleges visszatérés korábbi, primitívebb lelki működésekhez. Egy korábbi fejlődési fokra való visszaesés a gyerekekre jellemző.

15. Reakcióképzés: A kompenzáció, az önmeggyőzés illetve „önbecsapás” egyik módja. Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki. P: egy anya úgy érzi, nem tudja eléggé elfogadni fogyatékos gyermekét, ezért túlságosan engedékeny, vagy gondoskodó lesz vele szemben azért, hogy meggyőzze önmagát arról, hogy ő valóban jó anya.

16. Szimpatizmus vagy sajnáltatás: Az egyén saját erejéből el nem érhető céljai elérését a környezete részvétének, sajnálatának manipulatív kiprovokálásával próbálja megvalósítani.

17. Bagatelizálás: Lekicsinylés. Amikor az egyén úgy enyhíti saját fusztrációját, hogy az adott dolgot lekicsinyli.

18. Szublimáció: Egy olyan nem tudatos lelki folyamat, amelyben egy szexuális impulzus „energiája” olyan módon változtatja meg irányultságát, mely egy szociálisan elfogadott, nem szexuális jellegű tevékenységet eredményez.

19. Testi szomatizáció: Az érzelmi aggodalmak testi tünetekben történő megnyilvánulása. Pl: Tüszös mandulagyulladás – az egyén nem tudja saját érdekeit képviselni. SM – maximalizmus.

Hanyag tartás – szülői vagy iskolai pszichés nyomás. Gerinc sérv – alapokban való megsérülés. Ajak herpesz – távol vagyok egy olyan embertől, aki nagyon fontos nekem. Herpesz az orron – azt gondolják rólam, hogy mindenbe beleütöm az orrom.