Írta: Joó Gyöngyi
ELH senior tréner és coach
A stressz bizony a mindennapi életünk részévé vált már jó ideje. Valószínű 100 éve is volt, de akkor még nem stressznek hívták az emberek. A fogalmat ugyanis 1936-ban Selye János kanadai-magyar orvos-belgyógyász vegyész tudós alkotta meg, ami azután 1964-ben magyarul is megjelent könyvében elterjedt hazánkban is. (Selye J. 1964)
Először a stressz negatív hatásait térképezték fel, rájöttek milyen károkat okoz a szervezetünkben, majd összekötötték bizonyos betegségek kialakulásával. Ezt nevezik pszichoszomatikus betegségeknek, pl: amikor a nagyanyáink a gyomoridegességet tapasztalták magukon, ma ez súlyos esetben már gyomorfekélyként diagnosztizálják az orvosok és tudjuk, hogy a stressz következménye.
Igazából stresszmentesen élni nem lehet, csak megküzdeni vagy oldani képes az egyén. Selye óta ismert, hogy a stressznek két fajtája van. Az egyik a distressz, amely negatív hatással van az egyén fizikai és pszichés állapotára, a másik pedig az eustressz, amit az átlag ember is elérhet nap, mint nap. Ez azaz örömérzés, amelyet egy szabadidős tevékenység is kiválthat az egyénben. Például a zenehallgatás, horgászat, kertészkedés vagy kézimunkázás, kirándulás. Idetartozik a versenyzők rajtláza, az előadóművészek lámpaláza, vagy ha munka közben flowba kerül a munkavállaló, ami örömérzést okoz és szinte elfeledkezik az időről.
A testi kapcsolatok bensőséges megélése, a partnerkapcsolatban a szexualitás is eustresszt vált ki és ennek mindig van hormonális háttere is. A jó hír az, hogy különféle tevékenységgel tehetünk magunkért és arra késztethetjük szervezetünket, hogy termeljen számunkra ilyen „öröm hormont”, azaz endorfint. A mozgásos tevékenységek, a sport ilyenkor hatalmas szerepet játszik, mert tudnunk kell, hogy csak a ciklikus sportmozgások (futás, úszás, kerékpározás) rendszeres (heti 2-3 alkalommal) űzött, alkalmanként 30-60 percen át tartó intervallumos edzése a legjobb a szervezet számára egészen idős korunkig. Mikrobiológusok kimutatták, hogy az edzések hatása sejtes szinten az első órában a legmagasabb, majd 24 óra alatt fokozatosan csökken, 48 óra után exponenciálisan csökken és a hatása elmúlik. Ezért van jelentősége, hogy hetente hány sportmozgást iktatunk be az életünkbe, természetesen az életkornak megfelelően.
Nézzük meg pontosan, milyen jelekre, tünetekre kell figyelni? Mikor válik krónikussá a bennünket ért stressz mennyisége? Ilyen jel az állandó fáradtság érzése vagy levertség állapota. Amikor nehézkessé válik a döntéshozatal vagy eluralkodik rajtunk a bizonytalanság érzése. Ha megjelenik valamilyen függőség az egyén életében. Hajlamosak vagyunk alkoholhoz, vagy más szerekhez fordulni, csakhogy oldjuk saját stresszünket. Amikor aggodalmaskodunk apróságok miatt vagy egyszerűen csak romlik a koncentráció és feledékenyekké válunk. De figyelmeztető jel még a hirtelen harag vagy az alvászavar is.
A stressz folymata során a szervezet kilendül nyugalmi állapotából és fokozottan reagál az ingerekre. Ekkor aktiválódik az egyensúlyt szabályozó rendszer és a mellékvesekéreg hormonja többlet termelésbe kezd, tehát kialakul a stresszes állapot. A stresszorok egyfajta vészreakciót váltanak ki, mely ellenállásba ütközik, végül a szervezet a túl sok stresszor hatására egyszerűen kimerül, kiég. A kiégés vagy ’burnout’ nem más, mint a stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális és mentális kimerülés állapota, ami a reménytelenség érzésével és az egyén céljainak elvesztésével jár.
Amikor az egyént túl sok stressz éri az életében vagy épp elakadással küzd, akkor bizony jól jön a segítség. Sokszor úgy gondoljuk, hogy majd mi megoldjuk, de be kell látni, hogy van azaz élethelyzet, amikor már sem a barát, sem a családtag nem tud segíteni. Az egyén úgy érzi „összecsapnak a hullámok a feje felett”. Ekkor érdemes szakemberhez fordulni. Hogy hol van ez a pont? A kiégés tizenkét órája megmutatja számunkra.
Az első óra – a túlzott bizonyítási kényszer megléte.
A második óra – fokozott erőfeszítés az élete rendbetételére.
A harmadik óra – a saját igények elhanyagolása, ami már a belefáradás jele is.
A negyedik óra – az igények megjelenésének elfojtása, melyhez kapcsolódik a konfliktusok elfojtása.
Az ötödik óra – az étrend gyökeres átalakulása, amely próbálkozás az élet jobbá tételére.
A hatodik óra – az előtérbe kerülő problémák eltagadása. Az én-védőmechanizmusok előtérbe kerülése.(projekció, hasítás, lekicsinylés, racionalizálás stb.)
A hetedik óra – a mindentől való visszahúzódás (cselekvéshiány, kapcsolattartás hiánya, nehezen mozdul ki otthonról stb.)
Ez az a pont, ahol még a család, a barátok segíthetnek és megállítható a kimerülés órája, de ebben az egyénnek is aktívnak kell lennie és egyfajta belátási képességgel kell rendelkezzen.
A nyolcadik óra – sajnos már magatartásváltozást hoz. Ezen a ponton szaksegítség igénybevétele szükséges, hogy a kiégés ne haladjon tovább.
A kilencedik óra – magával hozza a deperszonalizációs jelenségek sorát, kapcsolatait leépíti és magába fordul az egyén.
A tizedik óra – meghozza belső üresség érzését a kimerült egyén életében.
A tizenegyedik óra – megjelenik a depresszió súlyos formája.
A tizenkettedik óra – meghozza a teljes kiégettség és kimerültség állapotát.
A kiégés megelőzésére különféle technikákat lehet bevetni még az első hét órában. Ilyen a szabadidő hasznos eltöltése, a jóga testgyakorlatai, egy önismereti csoport rendszeres látogatása, mely a személyiség fejlődéséhez hozzájárul még felnőtt korban is. Az autogén tréning elsajátítása vagy relaxációs légzések gyakori alkalmazása szintén segít a kiégést elkerülni. Az egyén az élete során sok olyan tevékenységet végez és tud magáról, hogy az jó hatással van rá. Ilyen a természetben töltött idő vagy valamilyen művészeti ág (festés, rajzolás, szobrászkodás, zenélés, táncolás) tevékenységének öröme, de még a főzés is adhat örömet a léleknek. Fontos, hogy ne hagyjuk a stresszt felhalmozódni az életünkben, tegyünk ellene a mindennapokban és rendszeres mozgással tartsuk karban testünket. Egy rossz szokást érdemes jóval kicserélni, a rossztól megszabadulni és a jó élményeket begyűjteni és átélni.
A mai feszített tempójú világban foglalkoznunk kell saját és a körülöttünk lévők mentális egészségével. Ezért sok mindent megtehet az egyén egy kis odafigyeléssel, tudatosabb életvezetéssel elkerülhető a stressz által okozott betegségek szomatizálódása, ha már stressz nélkül élni lehetetlen…
Irodalom
- Selye J.: Életünk a stressz, Budapest, Akadémia Kiadó 1964
- Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek lexikona, Partvonal 2007.
- Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve: a betegség, Magyar Könyvklub 1996.
- Thorwald Dethlefsen-Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez, Magyar Könyvklub 1991.
- Weninger Antal: Az idő partján – Jóga és személyiség, Tankönyv Kiadó, 1986