Szabó Emese: Mire jó az outdoor program?
Elérkezett a már nagyon várt pillanat. A fél irodát elfoglaló kellékek bekerülnek az autókba, nagy nehezen mi is elférünk az üléseken és indulás a Ricsováry Majorba. Napsütés, száguldás, jó hangulat. Így kezdődött a tavasz első szabadtéri programja. Délután a résztvevők is megérkeztek, és tovább fokozódott a várakozással teli jó hangulat.
A csoport szinte csak lányokból, asszonyokból állt, jellemzően inkább 45 év körüli korosztály. A gyors egymásra találás és a támaszpontként szolgáló terem elfoglalása után, elkezdtük a programot: „Na erre mi nem vagyunk képesek” „csak van a csoportunkban valaki, aki tudja mi legyen” – harci kiáltásokkal indultak neki a csoportok a feladatnak.
Az eredmény frenetikus volt, nemcsak megoldották a feladatot, de remekül össze is kovácsolódtak a közös munkában. Kiderült, vannak szervezők, ötletelők, végrehajtók a csoportban és ettől működni kezdett a közös munka. A megbeszéléskor örömmel ismerték fel csapatuk erősségeit, jókedvűen vették tudomásul gyengeségeiket.
A következő gyakorlatba is lelkesen vetették bele magukat az újra szervezett csoportok. Lelkesen, de kevéssé szervezetten. A vezetők nem vezetettek, az időkeret elúszott és a résztvevők kevéssé voltak elégedettek a végeredménnyel. Megfogadták a legközelebbi feladatnál másként csinálják majd…
Aztán jött a következő feladat: medencén áthaladás szárazon. Kiderült mindenki víziszonyos. Aztán elkezdett hatni a csoportnyomás, működni kezdett a kíváncsiság, a teljesítménykényszer. És megcsinálta a csoport! Lett szervező, motivátor, voltak lelkes végrehajtók. Működött az egymás iránti felelősség, áttört a másikkal szemben felhúzott bizalmatlanság fala, elhitték, hogy képesek megoldani a gyakorlatot, és az idő múlásával azt is jól látták, csak együtt képesek rá.
Hogy mire jó az outdoor program?
Segített a résztvevőknek rendhagyó helyzetekben, de életszerű keretek között modellezni napi munkájukat, megtapasztalni milyen kiszolgáltatott ügyfélnek lenni, mit jelent, ha nincs vezetője egy folyamatnak, megérezték saját felelősségüket és befolyásoló erejüket a történésekre, figyelmük az egyéni teljesítményről egymásra irányult. Ezekkel formálódott empátiás készségük, együttműködési készségük, nőtt felelősségvállalási hajlandóságuk.
Ugyanakkor jól látták a résztvevők azt is – hogy a 2 nap nem csodaszer – hogy a hagyományos indoor programok (lásd company tréningek) mit tudnak adni, az outdoor-ok hangulatteremtése, dinamikája után és, hogy mi a személyes felelősségük e tanulságok megőrzésében.
Az Easy „soft outdoor” programjainak siker tényezői
• Egyedi programépítés
• A Megbízó szervezethez, helyzeteihez illeszkedő gyakorlatok összeállítása
• Kihívást jelentő, ugyanakkor minden korú, fizikai állapotú résztvevő által megoldható feladatok
• Konstrukciós elemek alkalmazása
• Élmény- és tapasztalati tanulás
• Az elérendő célok pontos rögzítése és kommunikálása a csoportok felé
• Elemzések, megbeszélések
• Párhuzamok vonás a napi munkával