Drimál István: Határok nélkül?
A cikk a Humán Fókusz c. újság 2001. IV. évf. 10. számában is megjelent
A folyamat-tanácsadás, a tréningtanácsadás, a szervezetek belső humán ügyeivel való foglalkozás mindig rendkívül érzékeny kérdés.
Nem véletlen, hogy ma már minden megbízási szerződés különálló pontja a titoktartási klauzula.
Meddig lehet ezzel a takaróval elfedni azokat a kérdéseket, amelyek etikai vagy szakmai vállalhatatlanságokat jelentenek?
Egyáltalán milyen témák azok, melyek a vállalhatót és a vállalhatatlant elválasztják? A tájékozódás nehéz.
Néhány kérdéskört szeretnénk bemutatni, melyek, „tilalmi és nem türelmi zónaként” működnek.
Az első téma, az ideológia kategóriája.
Ráadásul ezt a fogalmat tágan értelmezzük, tehát nem vállalunk tanácsadást vagy tréninget, készségfejlesztő programot, ha ideológiai tartalmú és irányultsági a megrendelő általi célkitűzés.
Bármennyire is ura a programnak a megrendelő, a tanácsadó cég nem lehet politikai vagy ideológiai beállítottságú a tanácsadói programok végzése során.
Ez nem feltételezi azt, hogy minden tanácsadónk párt és ideológia-semleges és nem is követeljük meg ezt senkitől, de azt jelenti, hogy sem rózsaszínű, sem zöld, sem narancsszínű, sem semmilyen más programot nem tartunk.
Ez vállalási kritérium.
Engedtessék meg egy kis mellékes eszmefuttatás ezzel kapcsolatban.
Tudom, hogy ma a scientológia, mint új gondolkodási norma, vagy képzés, tanácsadás esetleges hátterét adó gondolati know how, megosztja az emberek és a tanácsadó szakma véleményét.
Azzal én is egyetértek, hogy nyíltan kell vállalni, ha van ideológiai töltete egy készségfejlesztő programnak, mint ahogy felvállalja ezt a katolikus, református, zsidó és egyéb egyházak ifjúsági és más képzéssel foglalkozó intézménye. Azonban gondoljuk el, hogy nem arról van-e szó, hogy egy új „vallás” megjelenése a régi paradigmáinkat ostromolja és ez vált ki nyers ingerültséget sokunkból?!
A másik téma a korrupció, illetve elvtelen kompenzáció, mely a vállalhatóság határain túl van.
Nem csak azért, mert etikai kódexek tiltják ezt számunkra, hanem azért is, mert az ilyen üzleti kapcsolat mindig megromlik és mindig negatív tartalmúvá válik a végrehajtás folyamatában. Hiszen úgy is kiderül, hogy pl. a tanácsadó cég ügyvezetője visszakér 10%-ot a tréner vállalási díjából mondván: „hát én miből fizessem le a megrendelő képviselőjét?”
A harmadik ilyen ügy az emberi etika témaköre.
Ez nálunk elsősorban a tanácsadás problémamegoldó oldalára összpontosít és a szubjektív megközelítéseket nem engedi érvényesülni. Nem véletlen a problémamegoldás általunk követett egyik jelszava: „Kill the problem, not the people!” Nem lehet kérdés, hogy a bizalomra építő tréning a résztvevők személyes megnyilvánulásait bizalmasan kezeli, vagy sem.
Az utolsó téma, melyet érinteni szükséges a vállalhatóság határai témakörében a tudásszint, illetve felkészültség kérdése.
Nehéz lemondani egy jó üzleti lehetőségről csak azért, mert hiányzik a cég tanácsadói repertoárjából ez a tudás. És ilyenkor felmerül az a gondolat, hogy majd keresünk egy szakértőt és megoldjuk. Volt már olyan eset, amikor bankvezér feleség kiváló pszichológusának kedvezni kívánva elérte férjénél, hogy az illető – egyébként kiváló szaktudású személy – az egész pénzintézet ügyfélszolgálatos készségfejlesztési programját elnyerje. Pirhuszi az ilyen győzelem, mert az illető tanácsadó hosszan kellett keresgélnie azt a tréneri csapatot, akikkel a több mint 100 fős kurzust képezni próbálta. És ilyenkor a különböző tanácsadói cégek megkeresett trénerei kísértésnek vannak kitéve…
A fenti felsorolás természetesen bővíthető, ezek a kérdések változnak, mondhatnánk úgy is fejlődnek. A komoly tanácsadó cégek policy-jében ezek a kérdések természetszerűleg benne szerepelnek. Nincs ez másképpen a legtöbb szakmai szövetség etikai kódexével sem.
Nehéz megállapítani, nehéz megmérni, tetten érni ezeket a problémákat, de a tanácsadás humán vonulata éppen azt tekinti fő feladatának, hogy korrekt, átlátható és etikus tanácsadás legyen a hazai piacon.