Joó Gyöngyi: Készségfejlesztés az egészségügyben avagy csoportdinamika tapasztalatai igazán nagy létszámú csoportban
Tizenhárom éves tréneri tapasztalatom sodort mentálhigiénikusként a most átalakulásban lévő egészségügy területére. A szakmai képzéseken túl már régebb óta megjelent a felnőttek képzési igénye ebben a szektorban is.
Joó Gyöngyi: Készségfejlesztés az egészségügyben avagy csoportdinamika tapasztalatai igazán nagy létszámú csoportban
Tizenhárom éves tréneri tapasztalatom sodort mentálhigiénikusként a most átalakulásban lévő egészségügy területére. A szakmai képzéseken túl már régebb óta megjelent a felnőttek képzési igénye ebben a szektorban is.
A tréningezés iránti igény fellendülése az akkreditált programok után érezhetően megnőtt. Az egészségügyi szakdolgozóknak működésük számára értékes pontokat is jelent egy-egy ilyen képzés. Magyarország különböző területein lévő kiemelt kórházakban járva azt tapasztaltam, hogy a szemléletváltáshoz elengedhetetlenül szükséges készségek fejlesztése nagyon fontos terület nemcsak az egyén, de az adott szervezet számára is.
A készségfejlesztés során (2×2 nap) a szakdolgozók megtapasztalják, milyen irányban kívánatos fejlődésük, ugyanakkor a tanultakat magukkal viszik a mindennapjaikba. A végső eredmény a munkahelyi légkörben és a betegágy mellett a beteggel való kontaktusban nyilvánul meg.
A humánpolitikai osztályok részéről azt tapasztalom, hogy szervezéskor természetesen saját érdekeiket érvényesítve egy-egy ilyen képzésre minimum 25 főt, gyakran 35 főt, máskor 40 fölötti létszámot „iskoláznak be”.
Ilyenkor nagy stressz kerül a trénerre, mit is kezdjen készségfejlesztés terén?
A szakma szabályait jól ismerve a csoportdinamikai folyamatok 7-8 fő esetén indulnak be, és hatékonyak igazán. Meg van a kellő biztonság és intimitás, ami a bizalomszint növeléséhez elengedhetetlen egy csoporton belül.
Mi a helyzet a valóságban akkor az ilyen gigantikus csoportok esetén?
Ezeknek a képzéseknek természetesen meg van az előnye és a hátránya is egyaránt. Hiába négy napos a képzés, igazi tréningnek nem nevezhető.
Hátránya, hogy:
– sok szakdolgozó munkából érkezik, (esetleg éjszakai műszakból) megnyújtva ezzel saját munkaidejét, és saját rekreálódása ellenében van jelen,
– a képzések a saját munkahelyen történnek, tehát nem lépnek ki a megszokott környezetből, rosszabb esetben még az osztályra is visszaszaladnak a szünetekben,
– a képzés ideje alatt, szükségszerűen kevesebb az interakció a trénerrel és egymással,
– a nagy létszám miatt, az egyes gyakorlatokban, óhatatlanul a beszédesek uralják a terepet, míg a csendesebb résztvevők meghúzódnak a háttérben.
Mi az érdeme akkor még is?
– Megismerkednek a felnőtt oktatás más módszereivel. A tapasztalati tanulás, védett környezetben, minden résztvevőre hatással van. Nem érzik, hogy iskolapadban ülnek, még annak ellenére sem, hogy a végén, a hallott anyagból írásbeli vizsgát kell tenniük.
– A gyakorlatok hatására megindul a kommunikáció a kiscsoportokban. Jobban megismerik egymást, más oldalaikról.
– Az átélt tapasztalati tanulás hatása hosszabb érvényű számukra, mintha egy előadáson ültek volna.
– A beszélgetések alatt felismerések születnek az egyén számára. Gyakorolhatják a helyes visszajelzés adását, melyet saját életükben és munkájukban profitálhatnak.
– Megtanulnak megfogalmazni olyan érzéseket, melyek a mindennapi életben rejtve maradnak egymás előtt.
– A készségfejlesztés során képessé válnak, a gyakorlatokon keresztül megfogalmazni tanulságaikat saját maguk számára, és az elemzés végén átültetni azt a gyakorlatba.
Hogyan, milyen módszerrel érhető el ez a valóságban?
– Rövid elméleti prezentáció szükséges a tréner részéről. Ha hosszú, akkor egyből az iskolás módszereket várják az oktatótól, és illedelmesen hallgatózásba burkolóznak.
– Az egyéni munka hasznos, például kérdőív kitöltése esetén.
– Páros munka, ha a gyakorlat megkívánja mindig előnyös, jobban megismerik egymás gondolatait.
– A triád gyakorlatban, több véleményt hallhatnak és oszthatnak meg egymással.
– 6-8 fős kiscsoportokban a kiadott feladatokat a leghatékonyabban oldják meg. Előnye: hogy gigant csoport esetén is elegendő az önkéntes prezentálókat a nagy csoportnak végighallgatni.
– Az ennél nagyobb létszámok kialakításánál 4 x 10 fő, vagy 2 x 20 fő esetén, ha elegendő hely áll rendelkezésre, akkor kellő figyelem esetén a csoportok egyszerre instruálhatók a terem különböző részein egy-egy gyakorlatban.
– Elemzéskor a csoportokat külön-külön érdemes megkérdezni, melynek előnye, hogy a többi csoport is hallja a másik csoport tanulságait. Ez lehet egyező, és különböző is csoportonként.
Természetesen az igazsághoz hozzátartozik, hogy minden tréner tisztában van azzal, mennyivel hatékonyabb lenne 10-15 fő esetén a képzés. Egyszerűen a résztvevők többet tudnának egymás tapasztalataiból is meríteni. Megéreznék a meghallgatva lenni, és értve figyelni érzését. A gyökeres változások világában azonban a kórházaknak nem érdeke a kiscsoportos készségfejlesztés. Ha lenne hatástani vizsgálat ebben a témában, tréneri tapasztalatom szerint kimutatható különbség adódna a kis- és gigantikus csoport által elért hatékonyság között, természetesen a kis csoport javára.
A szükség persze nagyúr…
Trénerként ezen idő alatt, olyan hálával telt emberi csoportokkal találkoztam az ország különböző részeiben, az egyes kórházakban, hogy a gyakorlatok által megnyílt emberek, egy – egy kurzus végén sokszor nem széledtek szét azonnal. Bizonyos rövid levezetésre, és elengedésre szükségük volt a tréner részéről, melyet igényeltek.
Összegzésként megemlíthető, hogy a résztvevők meglévő szociális készségeit a tréner, még ebben a nagycsoportos helyzetben is képes kibontakoztatni, melynek legfőbb haszna, majd a betegágy mellett, a való életben mutatkozik meg igazán. Az elvégzett 4 nap tehát busásan meghozza a belefektetett energiát nemcsak a résztvevők, hanem a munkahelyek számára is. Távolabbi hatása minden esetben egy majdani elégedett beteg – nővér kapcsolatban érezhető majd. Születhetnek olyan egyéni felismerések, melyek segítik az önbizalom megerősödését.
Az egészséges mentális- és lelki egészségük, a képzés 40 órája alatt szintén erősödik. Elősegíti az egyén testi-lelki összhangba kerülését saját magával. Az önmagával harmóniában lévő egyén képes a környezetére hatással lenni, nemcsak a munkahelyén, hanem otthon is. Így válik képessé saját életvezetési gondjait proaktívan megoldani.